Szűts László (Átlag, Tütye)

Esik ez a kurva eső, elázik a sok versenyző.
Essél csak te rohadt céda, úgyis beérek a célba.

Leverő ez a heverő, ahol velem fekszel,
Feldobó ez a felvonó, ahol magadévá teszel.
Kielégítő kiegészítő sportot űzünk ketten,
Duruzsló kuruzsló lesz majd énbelőlem.

Megáll majd a fejlődésed, hogyha lesz egy fejlövésed.

Az egyik nap ilyen, a másik nap olyan,
Hömpölyög az élet, mint a Duna folyam.

Nekilátok verset írni, nem t’om mi lesz belőle,
Örülnék majd nagyon neki, hogyha két sor meglenne…

Hurrá!!

.

Nincs benne félelem, nincs benne szánalom,
Könyörtelen szívét nem gyötri fájdalom.

Legyilkolt tetemek, vértől piros tenger.
Dühöngő vadállat? Nem. Rosszabb. Az EMBER!

Bahnhof. Egy lány. Egy szerelmes éjszakám.
Elkezdődött egy pillantásban…
… és véget ért az őrületben.

Előttem ül dagadt Lóri, morzsolgatja göndör haját.
Dörzsölgeti, de el nem tünteti, hasáról a nagy-nagy háját.

Szemeivel megigézett, úgy néz mint My Little Pony,
Legkedvesebb tankörtársnőm: Laurinyecz Pici Lóri.

Nem vagyok én rosszcsont, csak egy kicsit eleven.
De van rá magyarázat: nem vagyok még eleven.