Szűts László (Átlag, Tütye)

A mai nappal megnyitottam „vocem prego” oldalamat. Szót kérek! – ez a latin kifejezés magyar megfelelője. Főiskolai szakestélyeken e szavakkal jelzi a szólni kívánó felszólalási szándékát. Ezen az oldalon szakestélyeken elhangzott felszólalások, viccek, poénok, egyéb humoros történetek és írások számára kérek szót. Az oldalra rendszeres időközönként kerülnek majd fel anyagok. Elsőként egy mesét tettem közzé. Csak katt a „vocem prego” oldalra, és máris olvashatod.

A mai nappal felkerült a legújabb (sorrendben 3.) fejezet a versbe szedett Bakterházba. Csak kattints az „Indul a bakterház” fülre, s máris olvashatod.

Jó szórakozást.

Hozzászólást szívesen fogadok!

Mindenki elfelejt egyszer, ha meghalok.
Csak drága jó anyám szívében maradok
Örökkön örökké.

Mindannyian eltűnünk végül.
Igen, eltűnünk, feltűnés nélkül.

Kifosztódunk mind. Véres halántékomnál üveggolyó.
Szemben a szemtelennel. Miért énekelsz, ha már lenyeltelek?
Az ígéretek? Mint a hóember. Elolvasztja őket a valóság napja.
Pupillám mögött kék mezőben lovagol a halál.

A vénámon alvadt vér. Egy kabátba csomagolt nő.
Sztálin vagy Bardot ellenében nem lehetek menő.

Szomorú a múltam, a jelen szánalmas.
Sokszor kell még elrepülnöd, ahhoz, hogy szárnyalhass.

Kettő élet. Az egyik itt van. S a másik sem mást mutat.
Takonypóc a magas sárban bakancsában lábat kutat.

Kurvák állnak hosszú sorban. Bármelyiket megkaphatom.
Mégis jobb lesz, ha e helyet még a mai nap itthagyom.

Bölcselkedő okostojás. „Bazdmeg!” – száll a bárpult felől.
Érzem ez a rohadt világ fojtogat és egyszer megöl.

Kihalt minden. Nincs jele életnek.
Engem is már csak génjeim éltetnek.
De ők is feladják lassan…

Utálom a télt, kerülöm a nyárt,
utálom a port, kerülöm a sárt.
Utálom a harcot, kerülöm a fegyvert,
utálom a sárgát, kerülöm a niggert.
Utálom az Aidset, kerülöm a nőket,
utálom a drogot, kerülöm a tűket.
Utálom a rendszert, kerülöm szép szavam,
utálom az énem, kerülöm önmagam.

Vasárnap volt, éjjel, azt mondtad, hogy széjjel
Kell, hogy tépjelek, ez így tovább nem mehet.
És megszereztelek, és megszereztelek.

Enyém lettél néhány percre te szép lány.
Néhány perc és semmi több, azt hittem megőrülök.
De megszereztelek, de megszereztelek.

És ez így van rendjén. Egy csillagfényes estén,
Csak egy menet, más nem volt, bár maradt bennem pár volt.
De megszereztelek, de megszereztelek.

Mi ez az érzés? Annyira hiányzol,
Mint léggömbárusnak egy kibaszott nyílzápor.