Élek hitetlenül, száműzött a világ,
Nem lelem utánad álmaim asszonyát.
Kiönt a hiányod, mint olvadt vas formáját.
Cserbenhagyott bolond, nem leli világát.
Nem bántottam senkit, igaz, nem is védtem.
Csak éltem világom, ez volt minden vétkem.
Kongó aggyal járok, üres szemmel nézek.
Életemnek végén társam az enyészet.
Nincs semmi különös. Nincs. Miért nézel most így a két szemembe?
Nem történik, nem is történt semmi, csak emlékezem az életemre.
Megállt a kaszás mellettem. Mondtam neki: „-várjon még”
Csak nézett rám mereven. Azt mondta: „max. három hét”
És eljön újra, elvisz a ködön túlra.
Nincsen apelláta, csak egy jó nagy láda.
Amibe beférek, bár igaz, végigérek.
És elvisz egy útra, el, a ködön túlra.
Még fizetnem sem kell, hisz sosem voltam ember.
Előbb temessetek, csak aztán hamvasszatok!
Előbb nevessetek, csak aztán sirassatok!
Emlékszem a lányra, emlékszem az ágyra,
De sajnos nem emlékszem, nem emlékszem másra.
Nem emlékszem másra, csak felvillannak képek,
Némelyek rondák, némelyek szépek.
Ennyi maradt nekem abból a napból,
Abból az átkozott részeges szombatból.
Megittam vagy tíz sört, az dolgozott bennem,
Amikor te szép lány megtaláltál engem.
Azt mondtad, hogy menjek, nem lesz semmi hiba.
Nagyon szeretsz bukni az ilyen palikra.
Forró volt a tested, forró volt az ágyad,
De reggelre kihűlt, elmúlt minden vágyad.
Emlékszem a lányra, emlékszem az ágyra,
De sajnos nem emlékszem, nem emlékszem másra.
Nem emlékszem másra, csak felvillannak képek,
Némelyek rondák, némelyek szépek.
Ennyi maradt nekem abból a napból,
Abból az átkozott részeges szombatból.
Azt mondtad, hogy menjek, elég volt belőlem!
Nem tudtam szólni, csak annyit, hogy: felőlem!
Otthagytalak téged széjjelvetett lábbal,
Nem törődve veled, nem törődve mással.
Hisz önnön cél vezérelt azon szombat estén,
Mikor átgázoltam a lelkednek testén.
És emlékszem a lányra, emlékszem az ágyra,
De sajnos nem emlékszem, nem emlékszem másra.
Nem emlékszem másra, csak felvillannak képek,
Némelyek rondák, némelyek szépek.
Ennyi maradt nekem abból a napból,
Abból az átkozott részeges szombatból.
Fújom a füstöt, iszom a löttyöt, élem a világom, néha bepörgök.
Néha bepörgök, aztán lehiggadok. Sosem tudom meg, azt, hogy ki is vagyok.
Töredelmes vallomást teszek: Megveszek!
Megveszek a nőért, megveszek a lányért,
Megveszek a szűkért, megveszek a tágért.
Megveszek a fűért, megveszek a fáért,
Megveszek a szűzért, megveszek a másért.
Mindent megveszek!
Nem baj, ha buta. Okos nő nincsen.
Az egész olyan valószínűtlen.
Mint az az álom, mit nem éltem végig,
Csak egészen a beteljesülésig.
Rigó fütyül kinn az ágon, csillogó napfény szikrázik a fákon.
Szobám büdösében fekszem az ágyamban,
Magamhoz térek, de a szokottnál lassabban.
Valaki óbégat künn az ajtó előtt. Utána kell járnom e zajnak mielőbb.
Szitkait szórja rám egy köpenyes angyal,
S a követ dörgöli egy felmosó ronggyal.
Ki hányt itt? Ki hányt itt? Ki volt az a lator?
A súlyos felismerés az agyamba hatol.
Rémlik már, hogy tegnap bevetésen voltam,
Nagyszámú pohárnak mélyére hatoltam.
Nyitva volt sokáig este a „Kék Egér”,
Szemem előtt minden lila lett és fehér.
Leadtam délelőtt végre az indexem,
Mindössze ennyi mentheti a tettem.
Számos vihart megért indexem leadtam,
Bár remélt célom felé fontolva haladtam.
Operáció vizsgámat először feladtam.
Talán mondtam már, hogy fontolva haladtam.
Hová a rohanás? Pihenjünk meg, ácsi!
Elégtelent adott a jó Laci bácsi.
Sosem volt rokonom az a híres proctor,
Operálni meg ott a Búza doktor.
Nekem a vizsgán akadt okom sírni,
Először azt hittem, nem fogom kibírni.
Az első menetben a beugrót megírtam,
Majd a másodikban a tételt kihúztam.
Nem sok híja volt, hogy azonnal kihulljak.
Erős vágyam támadt, hogy magamhoz nyúljak.
De a nagy kaland végén happy end várható:
Az agyam veleje rég kulcsra zárható.
Sorban leküzdöttem minden ellenfelem,
Még Haranginé sem bírt el énvelem.
S ím a mai reggel:
Fátyolos szemmel bámulom a földet,
Hullott sörös cimkék nekem jövendölnek.
Tükrömben az arcom, de már nem a régi.
Bontogatja szárnyát egy új értelmiségi.
Elégett a cigarettavégem, füstjével elszállt a tisztességem.
Gonosz leszek, senkit nem kímélek,
Ütök, vágok, rúgok amíg élek.
Mert a földön csak így lehet megélni, senkire sem tekintettel lenni.
Harácsolni, lopni, csalni, ölni.
Tisztességben nem lehet megőszülni.