Szűts László (Átlag, Tütye)

Még egyszer leírom: Bővült a Bakterház. Immár 5 szakaszos. Olvassátok!

Szegény legény
Zivataros időkbe
Üldözött lett
Többé nincsen
Semmije

Leültették
Áristomba, hónapra
Szabadságát
Levegőként
Óhajtja.

Elült a csatazaj, kétnapos tűzszünet,
Órákig tart csak az idill, de elvette eszüket.

Megkondulnak a harangok. Felsír egy kisgyerek.
Háború gyermeke! Apád sem ismered!

Melyik nemzett? Melyik baka? Harcol még, vagy már halott?
Anyádat is kérdezheted: E világra mért hozott?

Háború gyermeke! Mond, minek születtél?
Háború gyermeke! Világra mért jöttél?

Felnősz majd a mocsokban. Örömöd sosem lesz.
Puska húzza válladat, tankokat legeltetsz.

Várod majd a szerencsédet, egy jó golyó majd eltalál.
Senki sem fog megsiratni, hogyha egyszer meghaltál.

Háború gyermeke! Mond, minek születtél?
Háború gyermeke! Világra mért jöttél?

Gyümölcs vagy te, igen, három perc gyümölcse.
Apádnak, anyádnak feledett szülötte…

Fázom a tűz mellet, izzadok a jégen.
Repülök a földön, sétálok az égen.
Nevetek, ha bánat ér, örömömben sírok.
Temetőkben hintaágyak, a strandokon sírok.

A rádióban rock’n’roll. Elmegyek a városból.
Nem leszek hős. Minek. Hiszen
Életemet zsebben viszem.

Félelemmel tölt el az idő,
Mit a múltban töltöttem el.

Hazaballagsz egymagad, utálod már önmagad.
Kéz a kézben volna jó, de elvitte őt egy hajó.
Elvitte őt messzire, bele a nagy semmibe.
Ne várd vissza, már nem jön, utána a vízözön.
Akárhogy is szeretnéd, összevissza keresnéd,
Ez van. Vége. Nincs többé. Csak benned él majd örökké.

Unlak már titeket, ócska kis cafatok,
Nem vagytok mások, berozsdált kacatok.
S ha olaj kell tinektek, egy menetért megvesztek.
Mindegy, hogy visz vagy hoz. Csak legyen ki olajoz.

Nem vagyok hős! Voltam már nős!
Most itt vagyok szabadon! Hol van egy hajadon?
Vagy akár egy férjezett! Nem vagyok mérgezett!

Nincsen más bűnöm, csak hogy élem az életem.
Mutasd meg tükröm, ki lesz a végzetem?

Elkerülöm messzire…