A XX. század is elsüllyed lassan,
idő-mocsár szívja magába halkan.
Három százalék van életéből hátra,
Aztán elfeledik, de valaki kiássa
Később, s felkiált: A XX. század!
Mondjátok meg, hogyan produkálhat
holdbéli utazást, rock and rollt, TV-t?
Mindenki szívta a másiknak vérét!
Visszalökik akkor az idő-mocsárba,
süllyedjen tovább, míg valaki kiássa,
ki nem tudott róla, belőled mi árad,
te utolsókat rúgó XX. század.
Tízre ígérte magát a nő,
de már tudod, hogy ma sem jön el.
A híd alatt áll összebújva
egy nagyon közeli ismerőssel.
Éjfél is elmúlt, s még mindig vársz.
Várod, hogy talán eljön a nő.
Ülsz a pultnál, italod szürcsölöd,
a nőért éppen most megy a mentő.
Három élete volt a nőnek.
Az egyiket épp neked adta.
A másodikat annak, ott,
akivel állt összebújva.
Harmadik életét nem ma élte.
Arra a férfira nem számított.
De megjelent ő is a híd alatt,
késhegy villant, a nő sikoltott.
S most száguld a mentő, de a nőt
megmenteni már nem lehet.
A három életet élő nő
egyetlen élete elveszett.
Csókot loptam s aztán csak álltam szótlanul,
vártam, hogy a vihar kitör, s elvonul.
De te is csak álltál, szótlanul és némán,
megállt az idő, mint alvadt vér a vénán.
Az idő aztán egyszer elindult pörögve,
de vénánkon a vér ottmaradt örökre.
Emlékeztetni fog mindig az első csókra,
s én azóta kívánom újra, újra, újra…
Szánkót húzva a havon, éldegélnek északon
belecsavarva egy plédbe, isten fagyasztott népe.
Irány Calcutta
A párom lealkudta
A repülőjegy árát
Most kihagyjuk Várnát
Új reptér: Stockholmi
Olyan sok a holmi
Mint a sárgák Kínában
Hol öreg nyög kínjában
Burkian Faso
Ahol sose’ fázó
Úgy, mint Nepálba
Hol szar beléfagy Pálba
És Puerto Ricoba
Egy szál trikóba
Elmegyünk egy bárba
S onnan Zanzibárba
Aztán Casablanca
Nincs se domb, se lanka
San Salvador, London
Nevetünk a bolondon
Aki jönne velünk L.A-be
Ahol úszunk majd a lébe
Ahol úszunk majd a lébe
S felébredünk végre…
Kezdődő háború, s te hadba mész úja.
Ízig-vérig katona, ezt mindenki tudja.
Ugató fegyverek, mint kutyák falkája.
Hanyatt lök egy golyó, a halál markába.
S a halál marka szorít, míg csak szusz van benned.
Nem küzdesz már, feladod. Tudod, ezt kell tenned.
Hogy hős lehess, s kaphass kitűzőt, fényeset,
mit nem visel majd más, mint itt hagyott kedvesed.
A hídon át 12 lépés
Ne legyen belőle félreértés
Elegem van ebből a harcból
Veled vagyok, de már csak dacból