Szűts László (Átlag, Tütye)

Ott is jártam már, hol azok a halottak
élik napjaikat, kik mindenben csalódtak…

Ott is jártam már, hol világosság nem volt.
Az ember alaktalan, végtelen szürke folt…

Ott is jártam már, hol belül a félelem
úgy járta át testem, mint valamely lételem…

De ott nem jártam még, hol boldog lettem volna,
hol valaki a másikhoz tiszta szívvel szólna…

Egy pillantás, egy mosoly vágyakat fokoz,
Az igazság azonban fájdalmat okoz.
Fellegekben élve vajon mit reméltem?
Egy álommal ismét szegényebb lettem…