Ballada
Rigó fütyül kinn az ágon, csillogó napfény szikrázik a fákon.
Szobám büdösében fekszem az ágyamban,
Magamhoz térek, de a szokottnál lassabban.
Valaki óbégat künn az ajtó előtt. Utána kell járnom e zajnak mielőbb.
Szitkait szórja rám egy köpenyes angyal,
S a követ dörgöli egy felmosó ronggyal.
Ki hányt itt? Ki hányt itt? Ki volt az a lator?
A súlyos felismerés az agyamba hatol.
Rémlik már, hogy tegnap bevetésen voltam,
Nagyszámú pohárnak mélyére hatoltam.
Nyitva volt sokáig este a „Kék Egér”,
Szemem előtt minden lila lett és fehér.
Leadtam délelőtt végre az indexem,
Mindössze ennyi mentheti a tettem.
Számos vihart megért indexem leadtam,
Bár remélt célom felé fontolva haladtam.
Operáció vizsgámat először feladtam.
Talán mondtam már, hogy fontolva haladtam.
Hová a rohanás? Pihenjünk meg, ácsi!
Elégtelent adott a jó Laci bácsi.
Sosem volt rokonom az a híres proctor,
Operálni meg ott a Búza doktor.
Nekem a vizsgán akadt okom sírni,
Először azt hittem, nem fogom kibírni.
Az első menetben a beugrót megírtam,
Majd a másodikban a tételt kihúztam.
Nem sok híja volt, hogy azonnal kihulljak.
Erős vágyam támadt, hogy magamhoz nyúljak.
De a nagy kaland végén happy end várható:
Az agyam veleje rég kulcsra zárható.
Sorban leküzdöttem minden ellenfelem,
Még Haranginé sem bírt el énvelem.
S ím a mai reggel:
Fátyolos szemmel bámulom a földet,
Hullott sörös cimkék nekem jövendölnek.
Tükrömben az arcom, de már nem a régi.
Bontogatja szárnyát egy új értelmiségi.