Szűts László (Átlag, Tütye)

Ülök a seggemen.
Él bennem a tudat:
Lassú a halál.
Ez viszont megnyugtat.

Szólj rám és kiderül
Mennyire ingerült
Vagyok terád

Nézz rám és láthatod
Mennyire márthatod
Belém a kést

Ölj meg és kitárom
Mennyire kívánom
Halálomat

Elbasztam az életemet,
Ki csinálja vissza?
Mosom ebbe, mosom abba,
Sosem lesz már tiszta

Cigim füstjét orromon át
Gondolkodom éltemen
Bolyongok egy zárt világban
Nincsen benne értelem.

Gondolkodástól szétroncsolt agyamban
Egy más világ képe kezd derengeni.
Felhőkön szállok, úgy nézek fel rád.
Diagnosztizálhatatlan a megkísértés.
Értem. És mégsem.
Értem. És kérdem:
Lehetett volna minden másképp?
Földtől elrugaszkodott testem.
Dimenzió. Vízió.

Egyedül a koncerten.
Sok minden az agyamban.
Kifújom a nikotint és
Guinesst döntök magamba.

Elnézem a tömeget,
Hogyan ugrál, táncol.
Ez a zene örökre
A fehér blueshoz láncol.

Ködbe vesző lehelet, ez az ember ki lehet?
Életét unt valaki, mint a világ nagyjai,
Komoran ül, némám, alvadt vér a vénán.
Porciózott fejadag, így telik el minden nap.
Monoton és szürkén. És a házak füstjén
Felszáll az egekbe, belevész a semmibe…

Észreveszitek majd, hogyha már nem lesz itt,
Hogy ez az ember mennyire hiányzik…

Napfogyatkozás
Hangrobbanás
Hóesés
Jégverés
Földrengés
Magömlés

Megléptél a fegyházból, erdő mélyén laksz.
Hogyha felad valaki, kilenc évet kapsz.

Kilenc év a sitten, vagy ideki fitten
Ahol jobb az élet, hisz odabenn férgek
Zabálták a tested, amit sokat vertek.

Minden este pontosan, moslékot kaptál, s rongyosan
Feküdtél a fapriccsen. S tudod már, hogy nincs isten.
Bebasztak a börtönbe, és a tettes röhögve
Nézte végig, hogy szenvedsz, nyugalmad más sosem lesz.

Kilenc év a sitten, vagy ideki fitten
Ahol jobb az élet, hisz odabenn férgek
Zabálták a tested, amit sokat vertek.

Szűkölnöd kell, mindig félsz, mint egy állat, csak úgy élsz.
Amit lehet, megtetted, még sincs senki melletted.
Megdögölhetsz, nem bánják, halálodat kívánják.
Egyedül vagy teljesen, beleőrülsz csendesen.

Kilenc év a sitten, vagy ideki fitten…

Versemet alkotják elemek.
Közöttük elvegyült ím,
Mit nehezen szültem,
a következő rím:
Házasság = hülyeség
Nem kell több feleség!