Szűts László (Átlag, Tütye)

Ezzel kelsz és ezzel fekszel, tudod a tamponról,
hogy oké és OB és az olyan napokról
levan a gondod, kirándulj Dórával,
A csomagolt kenyeret kenjed meg Delmával.

Van sörreklám is, fellélegzek: Végre!
Nem kell mindig várni egy szárnyaló betétre.
Szárnyaló betétek sokat nyelő magja,
no meg az új Persil, fékezett a habja

Energia kéne? Nesze az új Sport csoki.
S máris a mélységben a vadi új Ferrari.
És jól jársz majd te is a Fundamentával.
Tele e tököm a sok hülye reklámmal!

Egyenes vagy görbe? Visszatekintek a pályán.
Köpök egyet, mint a juhász, ha végignéz a nyáján.

Most hagytunk el két suhancot, teljesen belőve.
Csendesen kötsz velem szemben, sál lesz majd belőle.

Zötyögünk a vonaton, kezemben Uz Bence,
S szótlanul nézek rád szép karácsony este.

Nézz az égre, mennyire tiszta
Mégis szállj a földre vissza
Itt a helyed, köztünk élsz
Régen volt már az, hogy félsz…

A kór hátterében,
a kórház kertjében,
– bár néhány dolog drága –
mindennek van ára.

Sejtjeid bizseregnek mindahányan
Érzed csókja ízét a szádban
Várod a napot, mikor övé leszel
Mit később sem bánsz meg, olyat teszel

A XX. század is elsüllyed lassan,
idő-mocsár szívja magába halkan.
Három százalék van életéből hátra,
Aztán elfeledik, de valaki kiássa

Később, s felkiált: A XX. század!
Mondjátok meg, hogyan produkálhat
holdbéli utazást, rock and rollt, TV-t?
Mindenki szívta a másiknak vérét!

Visszalökik akkor az idő-mocsárba,
süllyedjen tovább, míg valaki kiássa,
ki nem tudott róla, belőled mi árad,
te utolsókat rúgó XX. század.

Tízre ígérte magát a nő,
de már tudod, hogy ma sem jön el.
A híd alatt áll összebújva
egy nagyon közeli ismerőssel.

Éjfél is elmúlt, s még mindig vársz.
Várod, hogy talán eljön a nő.
Ülsz a pultnál, italod szürcsölöd,
a nőért éppen most megy a mentő.

Három élete volt a nőnek.
Az egyiket épp neked adta.
A másodikat annak, ott,
akivel állt összebújva.

Harmadik életét nem ma élte.
Arra a férfira nem számított.
De megjelent ő is a híd alatt,
késhegy villant, a nő sikoltott.

S most száguld a mentő, de a nőt
megmenteni már nem lehet.
A három életet élő nő
egyetlen élete elveszett.

Csókot loptam s aztán csak álltam szótlanul,
vártam, hogy a vihar kitör, s elvonul.
De te is csak álltál, szótlanul és némán,
megállt az idő, mint alvadt vér a vénán.

Az idő aztán egyszer elindult pörögve,
de vénánkon a vér ottmaradt örökre.
Emlékeztetni fog mindig az első csókra,
s én azóta kívánom újra, újra, újra…

Szánkót húzva a havon, éldegélnek északon
belecsavarva egy plédbe, isten fagyasztott népe.

Irány Calcutta
A párom lealkudta
A repülőjegy árát
Most kihagyjuk Várnát

Új reptér: Stockholmi
Olyan sok a holmi
Mint a sárgák Kínában
Hol öreg nyög kínjában

Burkian Faso
Ahol sose’ fázó
Úgy, mint Nepálba
Hol szar beléfagy Pálba

És Puerto Ricoba
Egy szál trikóba
Elmegyünk egy bárba
S onnan Zanzibárba

Aztán Casablanca
Nincs se domb, se lanka
San Salvador, London
Nevetünk a bolondon

Aki jönne velünk L.A-be
Ahol úszunk majd a lébe
Ahol úszunk majd a lébe
S felébredünk végre…