Kezdődő háború, s te hadba mész úja.
Ízig-vérig katona, ezt mindenki tudja.
Ugató fegyverek, mint kutyák falkája.
Hanyatt lök egy golyó, a halál markába.
S a halál marka szorít, míg csak szusz van benned.
Nem küzdesz már, feladod. Tudod, ezt kell tenned.
Hogy hős lehess, s kaphass kitűzőt, fényeset,
mit nem visel majd más, mint itt hagyott kedvesed.
A hídon át 12 lépés
Ne legyen belőle félreértés
Elegem van ebből a harcból
Veled vagyok, de már csak dacból
Történelem leszek, írnak majd rólam,
Halálom után sem tűnök el nyomban.
Lehet világégés, három, vagy négy is,
Történelem leszek azok után mégis.
Történelem leszek, de nem csak egy része,
Tanulni fog majd ország-világ népe.
Munkát adok majd festőnek, szobrásznak,
Történelem leszek, nagyja ez országnak.
Történelem leszek, mindenki majd csodál,
A turisták is mondják: Nézzétek, hogy áll
Talpazatán a szobor, mit mintáztak rólam.
Történelem leszek, előre megmondtam.
Sosem volt szerelmek, feledett kalandok
Érted is zúgtak már egyszer a harangok.
Átvirrasztott éjszaka, szétszaggatott tüdő,
Van olyan bűnöd, mit nem mos el az idő.
Kicsi törpék vájta gondolat-alagút,
Matuska által felrobbantott vasút.
Reggelente szétnyílnak a sötétség kapui
és a hűvös szobába szinte
berobban a fény!
Bezuhan és árad!
Bezuhan és árad!
Ömlik a fény!
Az éltető fény!
Szépek között ronda
Árpa között korpa
Királyok közt szolga
Eredj a pokolba!
Vizek között tűz
Szajhák között szűz
Feketék közt fehér
Halál utol nem ér
Folyók között tenger
Állatok közt ember
Emberek közt állat
Én már nagyon várlak…
Oly sötét az éjjel, nem talál az álom.
Eltévedt valahol, itt a szem-határon.
Pedig passport sem kell, engedném örömest.
De csak pirkadatkor lel reám az a rest.
Egyetlen szenvedélyed van, de az káros,
Falfirkáidat nyögi az egész város.
Kedvenc mondásod falakra fested
Lassan tele lesz kedvenc Budapested.
Hisz kéred az Istent, de azonnal
Adjon türelmet, egy vagonnal.
És az apartheid is meg van oldva:
Mindenki rózsaszín kifordítva.
Geci a Horn, és buzi a Béla,
Az FTC meg le van szarva…