Barátommal, Punkkal jöttünk az „Egér”-ből.
„Figyelj, Gyula, semmi nem lesz az egészből.”
Mondtam neki éppen, mikor megláttam őt,
Kit valaha láttam, a leggyönyörűbb nőt.
Igéző barna szem, világon párja nincs,
Szem-színű hajában csudaszép szőke tincs.
Hajának esése, barna szem nézése…
Szívemnek verése felgyorsult percekre.
Amikor rám nézett, oly izgatott lettem.
Azonnal tudtam: szerelembe estem.
Várok a buszra órákon át. Szidom a sofőr kurva anyját.
Mi a faszért nem tud már jönni, megállni, aztán gyorsan fölvenni?
Versemet alkotják elemek.
Közöttük elvegyült ím,
Mit nehezen szültem,
a következő rím:
Házasság = hülyeség
Nem kell több feleség!
Napozni jó, de holdazni még jobb,
A megivott tíz sör azt hiszem feldob.
Feldob a holdra, vagy a csillagokra.
Meghúzom a gyeplőt, átugrom az esztendőt.
És újévnek napján, Pápa város papján
Kiütnek a foltok, mit eddig nem ő hordott.
Májfoltok az arcán, szőrfoltok a hasán,
A hátán meg a púpja, bár nagyon jól tudja,
Hogy nem ő a teve, mert akkor négy lába lenne.
És ez a tudat teszi őt boldoggá, akármi van, nem válik morcossá.
Csak nevet a világba, bele az orcádba, Te meg csak nézel, s bár nincsen rá kényszer,
Egyre csak mormolod ügyelete műsorod.
Két szemed megnyugtat, lehiggadok lassan,
Bár ingerült vagyok, pofon mégsem csattan.
****
Mi a jobb? Egy kurva partizán,
Vagy egy partizán kurva? Mond meg igazán!
***
Köd előttem, köd mögöttem,
Én meg itt a ködmönömben.
***
Forrong a világ, robban sok-sok bomba,
Több város még épen, több meg már romokban.
***
Álmos volt a cet, kitátotta száját,
János a gyomrából meglátta hazáját.
***
Sárga bögre görbe bögre,
Alig van víz Szigetközbe.
***
Kövess engem!
Utánad!
***
Ha megöregszem egyszer soká,
Én biz akkor sem leszek Ákos.
***
Serdül már az ifjú Orbán,
Sok pattanás van az arcán.
***
Jaj, de jó a lakodalom,
Az agyamat mind eliszom.
***
Holnap reggel gyalogtúra,
részegen megyek a csúcsra.
***
Megírtam én mint a huzat,
Készen van az egy tucat.
Van benne vitamin, van benne több mint tíz,
Mohai Ágnes, elismert ásványvíz.
Túl sokáig nézett a nap. Bevérzett a szeme.
Vörös fényben úszott már az este.
Azt mondta az igazgató: Nincsen rajtam szép ruha,
Ha még egyszer előfordul, elmehetek a búsba.
Elmegyek én, hogyha elküld, mégis jobb ott egyedül,
Mint e házban, minek élén egy nagyon nagy hülye ül.
Drága kedves igazgatóm! Tekintsél már magadra!
Nézzél bele a tükörbe és menjél el nyugdíjba!
Fekszik a hátán egy szadista vandál,
Egy vadista szandál van az ő lábán.
„Csak semmi pánik! Nyugalom csigavér!
Csigalom nyugavér!” – mondja és ásít.