Szűts László (Átlag, Tütye)

Korsóm koccan, könnyem nyelem,
selmeciként szolgált velem.
Ki őt adta, el is vette,
Leopárd-nép eltemette.
Könnyű földet, égi édent,
Moriszkónak én ezt kérem.
Ámen

Az idei nyárba is belefért egy baráti bringatúra, ezúttal Norvégiában tekertünk néhány száz kilométert. Egy rövid útleírást megosztok itt is, kellemes olvasgatást, képnézegetést.
(zárójelben: oldal/kép száma)

Július 17-18. csütörtök-péntek
A túra ötlete már 2009-ben, a svéd kör után megfogalmazódott. Személycseréket követően végül a következők keltek útra: Lacika, Gino, Dudu, Szacó, Kassa, Kopasz és jómagam. Két autóval keltünk útnak, egy kölcsön Vivaróval (3 fő) és Szacó Mazdájával (4 fő). Kísérő kocsiként a Vivaro végig jött velünk az úton, a Mazdát Oslóban hagytuk.
A megbeszélteknek megfelelően késő délutáni bepakolás után (1/1) indult a társaság (1/2) Székesfehérvár – Pozsony – Brno – Prága – Berlin – Sassnitz útvonalon a német-svéd komphoz. Útközben mindent elkövettünk, hogy ne érjük el a másnap déli kompot (eltévedés, alsóbbrendű út sztráda helyett, stb.), de végül időben becsekkoltunk. Még arra is maradt idő, hogy a zolik (ZOLL) kutakodjanak egy kicsit. A kompon pihegtünk egyet (1/3-11), majd folytattuk északnak. HALMSTAD mellett csodaszép tengerparti szakaszon a kemping fullon, szerencsére kissé beljebb, SLÖINGE közelében kedves svéd házaspár engedte meg, hogy sátrat verjünk udvarukon (1/12,13). Sok jó ember kis helyen, egy sátor elég volt. Az út porát sörrel és pálinkával mostuk le.

Július 19. szombat
Sátorbontás közben – a Norvégiába bevihető alkoholkvóta miatt – készletfelmérést végeztünk. Megállapítottuk, hogy tegnap alapos munkát végeztünk, a maradt mennyiség belefér a limitbe, ami egyébként 1 liter pálinka + 3,5 liter sör, vagy 5 liter sör fejenként.
No, irány Osló! Útközben egy kis pihi (1/14), majd még svéd földön vásárlást eszközöltünk, mert Kassa amit lehetett, otthon hagyott. Sikerült is vennie egy fasza pumpát, meg egy még faszább, olcsó hálózsákot. De csak az árát nézte, a méretét nem, így aztán kénytelen lesz 150 cm-es hálózsákban aludni. Miután jól kiröhögtük magunkat, megközelítettük a határt. Az átlépéshez az öreg hidat választottuk, ahonnan meseszép látvány tárult elénk. (1/15-20) Átlépve a határt (2/1,2), a hídpénz 20 NOK lett volna, de érme híján nem fizettünk. Később is csak 1-2 helyen, a norvégok ugyanis nem csinálnak ebből problémát. Állítólag felár nélkül később kiszámlázzák a híd- és pályadíjakat a tulajdonosnak.
Fizetős autópálya helyett főúton közelítettük meg Oslót, nagyon szép tájakon haladva keresztül. Az előre lefoglalt szállás felkeresése után (Oslo központjában, Anker Hotel, 8 ágyas szoba = 2000 NOK) egy itt élő geodéta lány ismerősünket, Cseresznyét látogattuk meg. Nála vacsora (2/3), sör, unikum, mindenki vidám lett. A városnézést blicceléssel kezdtük, jegy nélkül buszoztunk le a centrumba. Városnézés (2/4-11). Mélyebb nyomot talán csak az Operaház hagyott. Itt is sok a betelepült, feka, pakisztáni, stb., de a „polak – wegier dwa bratanki” itt is működött (2/12). Éjfélkor takarodót fújtunk, hiszen holnap már nyeregbe pattanunk. Gino és Dudu még ráhúztak egy kicsit, hajnali 3-ig elvoltak a hallban, de lélekben már mindenki a norvég körre készülődött (2/13).

Július 20. vasárnap (2/14)
Értelmetlenül lassú reggelizést (ismét Cseresznyénél) és készülődést követően a többség kerékpáros városnézésre szavazott. A kísérő autót ma Lacika vállalta, Oslóban a térképész én voltam mellette. Elmentünk a Viking Hajó Múzeumba (2/15-20), ami egy igazi élmény volt. A bringás mancsaft útközben megnézett még 1-2 dolgot (3/1-3). Múzeum és suvenir bisz-baszok vásárlása után kivezettem Lacikát a városból, bevártuk a többieket (a mai napot Cseresznye is bevállalta), majd én is nyeregbe pattantam. Aztán néhányszor le is pattantam, mert SUNDVOLLEN-ig nagyon goromba emelkedőkkel teli hegyet tettek elénk, kavicsos úttal (3/4-9). A tengerszintről 420 m-re mentünk fel, 20 km alatt. A legnehezebb dolga Szacónak volt, intelmeink ellenére cipelte a 20 kilós hátizsákját. Hogy mi a lófax volt benne, csak ő tudta.
A csúcson fogadó látvány aztán kárpótolt minket (3/10-15). Igaz, este 7 óra lett, mire Lacikával találkoztunk a megbeszélt benzinkúton. Izgulni még nem volt miért, a nap 22.20-kor megy le, egész éjjel félhomály van. A következő etapot HONEFOSS-ig gyorsan letudtuk, végig kerékpárúton, a fentről megcsodált fjord mellett (3/16-4/2). 8 felé járt, éhesek voltunk, Dudu pedig lecsót ígért vacsorára. Előre is mentek Szacóval kiegészülve autóval szálláshelyet keresni, főzni. Remek helyet találtak SANDAKER közelében, a Sokna folyó partján. (4/3-7) Tábortűz, bográcsban lecsó, pohárban pálinka, dobozban sör. Éjjel negyed egykor, de még szürkületben dobtunk hátast. A mai táv végül 80 km lett (nekem 55), végig ragyogó napsütésben.

Július 21. hétfő (4/8)
A mai kísérő kocsi az én reszortom volt. Ébredés és kaja után érzékeny búcsút vettünk Cseresznyétől, akit SUNDVOLLEN-ig visszavittem. A többiek célbavették SOKNA-t, velük ott találkoztam. Itt beszereztük a vacsorához való krumplit, amit Norvégiába magánszemélynek tilos bevinni. Utunk folytatásában KRODEREN előtt remek fürdőhely, csodaszép sziklás környezetben. (4/9-14) Kisforgalmú erdei szakaszt követően (4/15-5/2), PRESTFOSS után újabb strand, csak homokos kiadásban (5/3-5). A melegben bizony jól estek ezek a 20-22 fokos édesvizű tengerszemek. Újabb erdők, újabb tavak, csak kapkodtuk a fejünket (5/6-10). Aztán jött a mai legnehezebb rész: 208 méterről kellett 688-ra felkapaszkodni 9 kilométer alatt. A túloldalon ereszkedés kb. ugyan ilyen arányban. Végig erdőn át, nagyon szép helyeken, hol aszfaltos, hol kavicsos úton (5/11-15). Dudu nem is úszta meg defekt nélkül, de lementettem a hegyről. Szállást ROLLAG mellett, magánterületen találtunk (5/16-19). Már lobogott a tűz a bogrács alatt, amikor a megérkező gazda közölte, hogy a hőségre való tekintettel tűzgyújtási tilalom van. Norvégiában! Érted, Margit? A tüzet gázfőzőre cseréltük, azon is remek lett a pásztortarhonya. Hozzá bor dukált, meg magyarkodás. Kinek-kinek vérmérséklete szerint. Akik tekertek, azoknak ma 90 km jutott.

Július 22. kedd (5/20)
Éjszaka a sátor közbenső részét rengeteg szúnyog lepte el, alvás itt nemigen volt. Gyors reggeli után kezdődhetett a „Király szakasz”, ahogy az előzetes szint nézések után neveztük a mai etapot. Vidáman eredtünk a Vivaro nyomába, amit ma Szacó vezetett. VEGGLI-ig szép tájon, dimbes-dombos úton tekertünk, autóval nem nagyon találkoztunk (6/1-10). VEGGLI előtt sziklák közt remekül kialakított, hegyi patak táplálta kis fürdőhely, jól esett a melegben (6/11-18). Ekkor még csak 288 méter magasan voltunk. Rövid felkészülés után (6/19-20) a következő 15 km alatt 1038 méterre tekertünk fel, döngölt kavicsos, tekerhető szerpentinen (7/1-6). Embert próbáló szakasz volt, és a magasságot megfejeltünk még vagy 100 méterrel gyalog, a csúcsig. A látvány lenyűgöző volt (7/7-12)! A túloldali ereszkedés közben igen csak húzni kellett a féket. Aztán jött a kistesó – kb. 700 méteres magassággal – meg egy-két csepp eső. Nagyon szép tájak, autó továbbra is alig (7/13-19). A szállásunkig (Blefjell Camping) ereszkedés, volt akinek 65 km/órával. Nekem családom van, én csak 53.7-ig mertem engedni (7/20). A mai utolsó 44 km lakott terület nélküli szakasz volt. A kemping hegyekkel körülvett csodaszép és tiszta tó partján, hetünknek igazán jutányos – 260 NOK – áron (8/1-5). A mai 82 km össztávú napot szalonna ás kolbász sütéssel zártuk, feléltük az otthonról hozott sör és kenyér készletet.

Július 23. szerda (8/6)
Lacika születésnapja alkalmából pálinkás jó reggelt, Dudunak csak gyűszűvel, ma ő vezet. A tegnapi nap után ma jöhet az ereszkedés. Az első 40 km – NOTODDEN-ig – folyamatos lejtő, nagyon szép és jó minőségű utakon, puzzle képekre kívánkozó látványokkal. Fjord jobbról , tengerszem balról, duzzasztómű szemből, vízesés lentről, stb (8/7-17). NOTODDEN-ben megejtettük az első itteni vásárlást Fél kiló kenyeret találtunk 9 koronáért, igaz, volt 30-ért is. Fél liter 4,7° sör 25-35 NOK között. Az idő egyre melegebb lett, ezért aztán fürdés következett a helyi fjordban kialakított strandon (8/18-20). Kora délután célba vettük a mai eredeti végállomást, GVARV-ot. Lejtős-emelkedős szakaszok váltották egymást, az emelkedők egyre inkább nem estek jól senkinek. Gvarv előtt kb. 5 km-rel, AKKERHAUGEN-nél tábla jelezte a Norsjö Kempinget. Nézzük meg! Hatalmas, nagyon szép területen, fjord partján remek hely (9/1-10). Még 350 koronáért is. Időben érkezvén, a bográcsban főtt chilis bab után végre a tarokk pakli is előkerült. Ez jelentette a koronát a mai 72 km-re.

Július 24. csütörtök (9/11)
Kassa reggel beült a Vivaroba, majd kiadta a napi parancsot: Irány LARVIK! Döglesztően hosszú emelkedők és reményt adó lejtők között hagytuk el a hegyvidéket. A táj szépségével próbált lelket önteni belénk. Még egy kis patak parti fürdőhellyel is kedveskedett nekünk a természet (9/12-14). SKIEN-ben ebéd, vásárlás. Találtunk sört 7 koronáért! Igaz,csak 3,3 dl és 2,7°. A semminél jobb. A közös kasszából kiutaltunk fejenként hármat. PORSGRUNN és LANGANGEN között végre lejtő, le a tengerszint közelébe (9/15-20). Mi kerékpárosok egy csak bicikliseknek megnyitott úton értünk be LARVIK-ba, de hamarosan találkoztunk Kassával és Szacóval, aki idő közben beült előbbi mellé. LARVIK-ban próbáltunk várost nézni, de csak egy kihalt, kicsi belvárost találtunk. A kikötőben azért nagyobb volt az élet (10/1-6). A kézilabdás Larvik Aréna-t is érintve elgurultunk még a tengerparti kempingig (400 NOK hetünknek), ahol mindenki ment a dolgára. Dudu spagettit főzött, egyesek bejelentkeztek haza, mások csobbantak a tengerben. Nagyon szép, sziklás partszakaszra bukkantam, kilátással a nyílt tengerre, benyúló ugródeszkával. 5-6 méter szabadesés. Jól esett kiugrálni a mai 88 km-t. (10/7-10)

Július 25. péntek (10/11)
Reggeli után – bátorságpróbaként – mindenkinek ugrania kellett a sziklákra épített ugródeszkáról. Dudu ragaszkodott a fotós szerepéhez, a többieknek – kisebb-nagyobb hezitálás után – sikerült. Még úgy is, hogy közben hatalmas medúzák is előkerültek (10/12-17). A Vivarora ma is a tegnapi Szacó-Kassa páros jelentkezett. Kellett a két sofőr, visszamenni a másik autóért OSLO-ba. A többieknek irány HORTEN, onnan átkompozunk MOSS-ba, ahol a találka van az autókkal. SANDEFJORD előtt Gino térde bekéredzkedett a kocsiba, maradtunk négyen. Átkerekeztünk egy végre igazi élettel teli Oslo-fjord menti kikötővároson, TONSBERG-en. A tikkasztó meleg miatt lassan haladtunk, de két fürdőzés a hatalmas fjordban frissített minket (10/18-20). Belefért egy be nem tervezett szétválás is, de néhány kilométer múlva a Dudu-Lacika és Kopasz-Tütye párosok újra négyest alkottak. A HORTEN-ig hátralevő 20 km szinte végig lejtett, ami nagyon kedvünkre való volt, de így is délután fél öt lett, mire a komphoz értünk (11/1-2). A 40 perces komp út után a MOSS-i találkozóval a kerékpáros program véget ért. Ma 74 km-t tettünk az össztávba. A drótszamarakat berámoltuk a kocsiba, a helyi Remában költöttünk még néhány koronát erre-arra, majd – a megbeszéltek szerint – Svédországban kerestünk útközbeni szállást. Ezt STRÖMSTAD közelében, a Laguna Kempingben találtuk meg, elfoglalva az egyetlen szabad sátorhelyet. A csodaszép környezetben vízi ugráló hegy, ugródeszka, stb., minden volt, ami tökéletes kikapcsolódást adott a magunk fajta felnőtt gyerekeknek. A tengerben élő kagyló is rengeteg volt, főztünk belőlük egy adagot. Ízre nem volt rossz, de a homokot nem sikerült kimosnunk belőle (11/3-5).

Július 26-27. szombat-vasárnap
Strömstad – Göteborg – Malmő útvonalon az Öresund hídon átkelve útba ejtettük Koppenhágát. A híd nagy élmény volt, kb. 7-8 km hosszú, majd egy 4 km hosszú tenger alatti alagúton át értünk dán földre (11/6-9). Koppenhága igazi nyüzsgő város, amit kellett, megnéztünk. Tivoli, Andersen és a Kis Hableány szobra, stb (11/10-20). Este fél 11 magasságában a 40 perces Rodby – Puttgarten kompnak köszönhetően máris Németországban voltunk. Innen váltott vezetéssel, Berlin – Prága – Pozsony érintésével vasárnap kora délután értünk haza. Remek túra volt, mindannyian nyertünk vele! (12/1-5)

Van egy hírem, amire – akárhogy is, de – büszke vagyok. Felfedezte ezt a weboldalt egy zug költők verseit népszerűsítő csoport, s érdemesnek talált arra, hogy ott is „közzé tegyenek”. Klikk, lájk, miegymás…
Köszi mindenkinek!
www.netvaxcsoport.blog.hu

Augusztus első hetében ismét egy remek kerékpártúrát szerveztünk magunknak, ezúttal Lengyelországba. Az előzetesen bővebb létszám ellenére végül négyen keltünk útra: Feri bácsi, Lacika, Gino és jómagam. Egy rövid útleírást, túrabeszámolót megosztok itt is. (zárójelben az aktuális kép száma, oldal/kép) (1/1)

0. nap – 2013. augusztus 4. vasárnap
A megbeszélés szerint nem kellett korán kelni, délelőtt találkoztunk Lacikánál. (1/2,4,5) A kerékpárokat kocsira fel, cuccokat be, majd nagy erőkkel megindultunk az alábbi útvonalon: Székesfehérvár – Komárom – Érsekújvár – Pöstyén – Zsolna – Zvardon – Bielsko Biala – Tychy – Zarki – Lutowiec (550 km)
Késő délután érkeztünk Feri bácsi rokonaihoz (az édesanyja lengyel), ebbe a pici kis üdülőfaluba. Az üdvözlő italok és a fenséges hidegtálas vacsora után sátrat vertünk a világ legkisebb létszámú iskolájának kertjében. (1/7) Ide mindösszesen 5 – leírom betűvel is, nem tévedés ÖT – gyerek jár, három évfolyamban!

1. nap – 2013. augusztus 5. hétfő (1/6)
Mivel a kocsit a rokonoknál hagytuk, alaposan felpakolva indultunk az igazi túrára. (1/8) Erdők közt kanyargó utakon először két közeli várat néztünk meg, Mirowot és Bobolicet.(1/10-2/10) Előbbi csak rom, utóbbit viszont – a környezetével együtt – nagyon szépen helyrehozták. Aztán célba vettük Czestochowát. Útközben egy kisebb zarándokhely (Zarki)(2/11-14), egy pisztrángtelep (Zloty Potok)(2/15), majd egy újabb várrom (Olsztyn)(2/18-3/3) szerepelt a programban. A teljesen zöld környezetben kanyargó, erősen dimbes-dombos utat több doboz sörrel egyenesítettük, de a kánikula miatt is szükség volt a nedűkre. Délután ½ 6-ra értünk Czestochowába. A mai nap mindösszesen 65 km-t tekertünk. Már útközben megpendítettük, hogy spórolunk egy sátorverést, s vonattal megcélozzuk északot. Az ország méretéből adódóan simán belefér egy vonaton töltött éjszaka. Végül a Balti-tengertől nem messze fekvő Koszalinba sikerült jegyet vennünk. (3/4) A czestochowai városnézés most elmaradt, de napszemüvege most már mindenkinek van. Kissé kalandosra sikerült felszállás után befészkeltük magunkat a kupénkba, s aludni próbáltunk. (3/5-7)

2. nap – 2013. augusztus 6. kedd (3/8)
Hát a kupé nem volt egy Hotel Ritz, de végül is mindenkinek sikerült néhány órát bólintania. Én az éjszaka egy részét sörözéssel-pálinkázással töltöttem egy vonaton megismert fiatal sráccal, ápolva a magyar-lengyel barátságot. Könnyebben elaludtam, mint a többiek.
Érkezés Koszalinba reggel 7 órakor. Remek kerékpárúton (3/9) értük el a Balti-tengert, Mielnónál. Irány a part! A derék lengyel családok paravánnal körülvett homokszigeteibe botlottunk. Mint később megtudtuk, a szél és a széllel hozott homok ellen véd. Csobbanás, sörözés, sörözős-csobbanás váltogatták egymást, fűszerezve egy jó sült halas ebéddel. Közben persze a fürdőruhás csajokat is vizslattuk, szinte versenyeztünk, ki lát meg szebbet. Nem nagyon akaródzott tekerni. (3/10-20) Aztán mikor végre elindultunk, megismerkedtünk Edekkel. Ott horgászott, ahol mi megpihentünk volna. Szóba elegyedtünk, ő kávéval, mi meg pálinkával kínáltuk a másikat. (4/1-3) Megint elment egy óra. Sötét felhők gyülekeztek, ideje volt szállás után nézni. Felújítás alatt álló, nagyon rossz úton vergődtünk el Dabkiba. Találtunk egy tengerparti kempinget, jó lesz. Sátorverés, elvegyülés az esti tömegben, sörözés, stb. (4/5-7) A mai etap csak 50 km-esre sikeredett.

3. nap – 2013. augusztus 7. szerda (4/8)
Éjszaka esett, de mire sátrat bontottunk, újra jó idő lett. A kempingért nem fizettünk, mert a recepció csak délben nyitott. Nem vártuk meg. (4/9-10) Elbúcsúztunk a tengertől, s elindultunk vissza délnek. Egy-két szakaszt leszámítva nagyon jó minőségű utakon haladtunk, szebbnél szebb tájakon. (4/11-13) De sokat nem nézelődtünk sehol, megbeszéltük, ma jóval többet megyünk a tegnapinál. Polanownál azért csak megejtettünk egy fürdőzést, és a kastélyszálló meglátogatását. (4/14-5/4) Késő délután értünk Miastkóba. (5/5) Keveregtünk benne, söröztünk is, még BL selejtező meccs nézésére is hajlamosak lettünk volna. Végül aztán tovább tekertünk valami nyugodtabb szálláshely felé. Swieszyno nevű falucska mellett találtuk meg, egy szocreál üdülőkkel színesített tó partján. Fürdésre és sátorverésre kiválóan alkalmas volt. A pillanatok alatt ránk boruló sötétség, no meg a málhákkal megtett 101 km gyorsan a sátorba terelt minket.

4. nap – 2013. augusztus 8. csütörtök (5/6)
Reggel megint borult az ég, de semmi nem lett belőle. (5/7-8) Lebegtetős fürdőzéssel vertük ki az álmot a szemünkből. Aztán nyeregbe pattantunk. Tovább, délnek! Nagyon szép erdőkön karikáztunk keresztül, igen gyér forgalmú, kifogástalan utakon. (5/9-14) Lacika kérésére – némi kerülővel – útba ejtettünk egy Nemzeti Parkot is. Nem bántuk meg! Remek kis szabad strandon frissültünk, gyönyörű környezetben, ahol a sör is teljesen máshogy esett. (5/15-20) Aztán begurultunk Chojnicebe, ahol kebab evést, sörözést és városnézést iktattunk be. (6/1-12) Miután összeszedtük magunkat, Silnoig jutottunk, de már addig is igencsak emelgette mindenki a seggét a nyeregből. (6/13) Nézzünk szállás után! Útbaigazítás alapján lenyomtunk még néhány km-t egy közeli tavacskához. (6/14) Kánaán! Fürdés, pálinkázás, sörözés, billiárdozás, tűzrakás, az élet nagy dolgainak megvitatása, a megtett 87 km feldolgozása szerepelt a programban. (6/17-20) Közben Ginoval incselkedni kezdtek a helyi fruskák. Csinosak voltak, de nagyon-nagyon fiatalok. (6/15-16)

5. nap – 2013. augusztus 9. péntek (7/1)
Itt megismételhetném a tegnapi napra vonatkozó első négy mondatot. Olvassátok el ott! Ginot és engem egy béka ébresztett, módszeresen végigugrált mindkettőnk arcán-fején. Reggeli után Bydgoszczot vettük célba, ahonnan ismét éjszakai vonattal térnénk vissza Czestochowaba. De addig még várt ránk 95 km! Rajta hát! Érintettünk egy újabb szép kisvárost (Tuchola)(7/5-10), egy természetvédelmi területet (Pila)(7/11-13), aztán Makowarskonál rá kellett térnünk az egyik igencsak forgalmas főútra. A sofőrök meglepően normálisak voltak, de így sem volt egy nyugodt szakasz. Gino kívánságára le is tértünk róla, sikerült is eltévednünk! Ráadásul a környezet sem volt már olyan felemelő, belecsöppentünk a nagy lengyel mezőgazdasági térségbe. Végül csak-csak beértünk Bydgoszczba, ahol elsőként a „Négy páncélos és a kutya” c. remek filmsorozat tank főszereplőjének maradványába botlottunk. (7/14-17) Aztán vonatjegy után néztünk, de bizony egy kicsit megszívtuk. Péntek este lévén mindenki utazni akart, így aztán csak a másnap reggeli vonatra kaptunk helyjegyet. Nyakunkba vettük hát ezt a viszonylag nagy várost, ami tele volt élettel, még éjjel is. Ingyenes filmvetítésben (Van aki forrón szereti), éjszakai sörözésben volt részünk. Éjfél körül aztán elkezdett esni, s mi kénytelen-kelletlen a váróterembe menekültünk. Feri bácsi és én többet aludtunk, Lacika kevesebbet, Gino meg őrnek képzelte magát, mert le sem hunyta a szemét. A vonaton aztán mindenki bepótolta, amit kellett. (7/18-8/5)

6. nap – 2013. augusztus 10. szombat (8/6)
Amikor valamelyikünk megébredt, a vonatablakból kitekintve azt látta, hogy szüntelenül esik. Fel is készültünk egy vizes etapra, de aztán mire délben lekászálódtunk Czestochowaba, elállt az eső. A felhők és a hűvös viszont maradt. Időnk volt, bepótoltuk az első nap elmaradt városnézést, bár ez inkább csak a Jasna Gorára korlátozódott. (8/7-9/3) Világhíres zarándokhely, rengeteg látogatóval, hivalkodó templomokkal, Fekete Madonnával, értékes gyűjteményekkel, pápalátogatásra emelt szószékkel, és !!! lengyel-magyar baráti díszkúttal !!! A műemlék-együttes tövében befaltunk egy-egy igazi lengyel gofryt, hatalmas adag gyümölccsel, tejszínhabbal, csoki öntettel. Jóllakottan indultunk neki túránk utolsó szakaszának, másik úton, mint idefelé. Az 53 km alatt bele is szaladtunk egy fatemplomba, (9/4-6) no meg egy-két brutális emelkedőbe. A táj próbált minket kárpótolni erőfeszítéseinkért. (9/7) Végül aztán kora este újra Feri bácsi rokonainál voltunk. Ő és Lacika – a másnapi korai indulás miatt – tankolni indultak, mi pedig Ginoval a világ legkisebb létszámú iskolájához, lemondani az éjszakai sátorhelyet. A rokonoktól ugyanis „ágyban-alvós” invitálást kaptunk, amire nem tudtunk nemet mondani. A sulinál aztán mi pálinkázni kezdtünk Derekkel, a derék gondnokkal, ami meg is hozta a jó étvágyat és a vidámságot. A bőséges vacsora okozta teli gyomor ellenére hamar bepunnyadt mindenki.

7. nap – 2013. augusztus 11. vasárnap
Hajnali indulást követően a hazaúton „különleges esemény nem történt”, kora délután már a családdal puszilkodtam.

1 2 ... 8 ►

Április utolsó hétvégéjén ismét részt vettünk egy 20 órás túlélőtúrán, ezúttal a Mátrában. A jó hangulatról a társaság, a táj, no és az elfogyasztott pálinka+sör gondoskodott. A 113 értékelhető csapat közül az alábbi helyezéseket értük el:
Lehet hogy végig futjuk (Lacika, Dudu, Gino) – 96.
Kertelő kertészek (Attila, Olly, Feri ‘bá) – 83.
Baranyai csellengők (Gabi, Éva, Kopasz, Tütye) – 72.
Ősszel folytatjuk…
……..

1 2 3 ►

Folytatódnak Regős Bendegúz rímekbe szedett kalandjai, aki ezúttal „szerelem-lesen” vesz részt. Katt az Indul a bakterház fülre.

Folytatódnak Regős Bendegúz rímekbe szedett kalandjai. Ezúttal Rozi és a patás eljegyzését követhetjük nyomon. Katt az „Indul a bakterház” fülre.

Békés, boldog karácsonyt minden kedves idelátogatónak!