Szűts László (Átlag, Tütye)

A kór hátterében,
a kórház kertjében,
– bár néhány dolog drága –
mindennek van ára.

Sejtjeid bizseregnek mindahányan
Érzed csókja ízét a szádban
Várod a napot, mikor övé leszel
Mit később sem bánsz meg, olyat teszel

A XX. század is elsüllyed lassan,
idő-mocsár szívja magába halkan.
Három százalék van életéből hátra,
Aztán elfeledik, de valaki kiássa

Később, s felkiált: A XX. század!
Mondjátok meg, hogyan produkálhat
holdbéli utazást, rock and rollt, TV-t?
Mindenki szívta a másiknak vérét!

Visszalökik akkor az idő-mocsárba,
süllyedjen tovább, míg valaki kiássa,
ki nem tudott róla, belőled mi árad,
te utolsókat rúgó XX. század.

Tízre ígérte magát a nő,
de már tudod, hogy ma sem jön el.
A híd alatt áll összebújva
egy nagyon közeli ismerőssel.

Éjfél is elmúlt, s még mindig vársz.
Várod, hogy talán eljön a nő.
Ülsz a pultnál, italod szürcsölöd,
a nőért éppen most megy a mentő.

Három élete volt a nőnek.
Az egyiket épp neked adta.
A másodikat annak, ott,
akivel állt összebújva.

Harmadik életét nem ma élte.
Arra a férfira nem számított.
De megjelent ő is a híd alatt,
késhegy villant, a nő sikoltott.

S most száguld a mentő, de a nőt
megmenteni már nem lehet.
A három életet élő nő
egyetlen élete elveszett.

Csókot loptam s aztán csak álltam szótlanul,
vártam, hogy a vihar kitör, s elvonul.
De te is csak álltál, szótlanul és némán,
megállt az idő, mint alvadt vér a vénán.

Az idő aztán egyszer elindult pörögve,
de vénánkon a vér ottmaradt örökre.
Emlékeztetni fog mindig az első csókra,
s én azóta kívánom újra, újra, újra…

Szánkót húzva a havon, éldegélnek északon
belecsavarva egy plédbe, isten fagyasztott népe.

Irány Calcutta
A párom lealkudta
A repülőjegy árát
Most kihagyjuk Várnát

Új reptér: Stockholmi
Olyan sok a holmi
Mint a sárgák Kínában
Hol öreg nyög kínjában

Burkian Faso
Ahol sose’ fázó
Úgy, mint Nepálba
Hol szar beléfagy Pálba

És Puerto Ricoba
Egy szál trikóba
Elmegyünk egy bárba
S onnan Zanzibárba

Aztán Casablanca
Nincs se domb, se lanka
San Salvador, London
Nevetünk a bolondon

Aki jönne velünk L.A-be
Ahol úszunk majd a lébe
Ahol úszunk majd a lébe
S felébredünk végre…

Kezdődő háború, s te hadba mész úja.
Ízig-vérig katona, ezt mindenki tudja.

Ugató fegyverek, mint kutyák falkája.
Hanyatt lök egy golyó, a halál markába.

S a halál marka szorít, míg csak szusz van benned.
Nem küzdesz már, feladod. Tudod, ezt kell tenned.

Hogy hős lehess, s kaphass kitűzőt, fényeset,
mit nem visel majd más, mint itt hagyott kedvesed.

A hídon át 12 lépés
Ne legyen belőle félreértés
Elegem van ebből a harcból
Veled vagyok, de már csak dacból

Történelem leszek, írnak majd rólam,
Halálom után sem tűnök el nyomban.
Lehet világégés, három, vagy négy is,
Történelem leszek azok után mégis.

Történelem leszek, de nem csak egy része,
Tanulni fog majd ország-világ népe.
Munkát adok majd festőnek, szobrásznak,
Történelem leszek, nagyja ez országnak.

Történelem leszek, mindenki majd csodál,
A turisták is mondják: Nézzétek, hogy áll
Talpazatán a szobor, mit mintáztak rólam.
Történelem leszek, előre megmondtam.