Jaj, de kár!
Eleget ittam már, hogy elviseljem azt
A nagy pofont, mit szavaim után adsz:
„Közös témánk nincs, rég nem láttalak,
de egy menetre megkívántalak!”
és pofon nem csattant, csak néztél rám némán,
én meg álltam szótlanul, hülyén és bénán.
A lehetőség elszállt, egy széllökés elvitte,
Bele a ködbe, bele a semmibe.
Messze ért földet, nem jön vissza már.
Nem maradt nekünk csak az hogy: „Jaj, de kár!”