Míg fekszem kiterítve

Megállt a szívem, beesett az arcom.
Csonttá aszva fekszem a ravatalon.
És csak hull reám a virágeső.
Szép lesz e napon a köztemető.
És csak hull reám a záporeső,
Lehelj rám csókot, míg nem késő.

This entry was posted on kedd, december 14th, 2010 at 20:58and is filed under . You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply