Unalomig
Elveszed a pénzemet, elveszed a nőmet,
Én meg egy pálcát török fölötted.
Néró vagyok, halálod nem lesz megváltás,
Betölti az eget majd az iszonyú kiáltás.
Mint szárnyát a légynek, kihúzom kezedet,
Mint holló a másiknak, kivájom szemedet.
Kínozni foglak, de nem halsz meg gyorsan,
Majd csak akkor, hogyha már meguntam.