Csókot loptam
Csókot loptam s aztán csak álltam szótlanul,
vártam, hogy a vihar kitör, s elvonul.
De te is csak álltál, szótlanul és némán,
megállt az idő, mint alvadt vér a vénán.
Az idő aztán egyszer elindult pörögve,
de vénánkon a vér ottmaradt örökre.
Emlékeztetni fog mindig az első csókra,
s én azóta kívánom újra, újra, újra…