Hadova
Napozni jó, de holdazni még jobb,
A megivott tíz sör azt hiszem feldob.
Feldob a holdra, vagy a csillagokra.
Meghúzom a gyeplőt, átugrom az esztendőt.
És újévnek napján, Pápa város papján
Kiütnek a foltok, mit eddig nem ő hordott.
Májfoltok az arcán, szőrfoltok a hasán,
A hátán meg a púpja, bár nagyon jól tudja,
Hogy nem ő a teve, mert akkor négy lába lenne.
És ez a tudat teszi őt boldoggá, akármi van, nem válik morcossá.
Csak nevet a világba, bele az orcádba, Te meg csak nézel, s bár nincsen rá kényszer,
Egyre csak mormolod ügyelete műsorod.